 | ELFT - Általános Iskolai Szakcsoport XXIX. Öveges József Kárpát-medencei Fizikaverseny „Semmiből nem lesz semmi!” |  |
|
Öveges József Fizikaverseny |
 |
|
|
Öveges József Fizikaverseny |
 Zsoldos TamásnéÖveges József életútja(Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoport 2004-ben kiadott füzetének fényképek nélküli anyaga) "A legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok." /Öveges József/ Kevés olyan egyénisége van a magyar pedagógia történetének, aki szűkebb szakmája művelésén, tanításán keresztül olyan széles tömegekre hatott, mint ő. A fizika területén neki sikerült először megtalálnia azt a stílust, nevelő módszert, amely feltétele a tudomány és a tömegek találkozásának. A tudomány-népszerűsítés rangjának megteremtésében is Öveges professzoré az érdem: 32 könyve, 223 cikke, 256 rádió és televízió adása tanúskodik erről. Öveges József a legelső Kossuth-díjas tanár, aki „milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét” indokolta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet. Az életpálya kezdeteA család történetéről Öveges professzor így vallott 1976-ban: „Öregapám, Mihálovics István (1838-1894), egy Balaton melletti iparos család sarja, kezdő orvosként került Pákára. Körzetébe 23 kis falucska tartozott. A zalaegerszegi Zsilinszky Borbálát (1845-1927) vette feleségül. A hozományból egy szoba-konyhás lakást építettek. Az volt az orvosi rendelő is. A háztelek kissé csonka volt, mert az előző tulajdonos, egy sokgyermekes koldusparaszt öt kenyérért eladta a házhely egy részét, hogy gyermekei életét mentse egy fagyos télen. Öregapám a tervezett második szobát harmincéves körorvosi működése alatt sem tudta felépíteni, mert a szegény nép csak a halálos ágyához hívott orvost.” 37 A nagyapa halála után egy fiatal tanító, Öveges József (1871-1910) került Pákára. Feleségül vette az orvos tizenhat éves lányát, Mihálovics Ilonát (1877-1953). Göcsejben, Páka községben született meg legidősebb fiuk Öveges József 1895. november 10-én. A másik nagyapa, Öveges Alajos (1837-1906) a Győr megyei Pér községnek volt negyvenöt éven át szeretett néptanítója. Nyugalomba vonulásakor (1901-ben) fiát, Öveges Józsefet kérte utódjául, aki addig Pákán és Náprádfán tanított. Költözésükkor Pér lakossága „Megjött az új mester!” felkiáltással fogadta a szekéren érkező Öveges családot. A kis József első tanítója édesapja volt, aki az elemi iskola öt osztályában nevelte, tanította. Később, mint tanítógyerek, ingyenes ebédet kapott a győri bencéseknél. Öt diáktársával együtt öregkisasszonyoknál élt, akik minden tantárgyból kikérdezték lakóikat, így azok szorgalmas, jól tanuló gyerekekké váltak. „Édesapám 38 éves korában hirtelen meghalt. Édesanyám négy kiskorú gyerekkel Győrbe költözött, mert az elemi után mind a négy gyermekét tovább akarta taníttatni a semmiből. Abból a kevés pénzből éldegéltünk, amit holmijaink eladásából félretett. Szomszédai, látván hősies küzdelmét gyermekeiért, azt tanácsolták, hogy adjon bennünket inasnak, akkor majd keresünk. Akarta, hogy tanuljunk. Mi is ezt akartuk. Megszerettem derék bencés tanáraimat, akik a diáksegély alapból egyszer még új ruhát is adtak. Osztályfőnököm pedig keveset viselt klepetusával ajándékozott meg. Gyakran fájt a fejem. Most már tudom mitől. Az éhségtől. De ezt akkor tudtam meg, mikor a hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után bekövetkezett a nagy fordulat életemben, és akár háromszor is jóllakhattam, és nyugodtan tanulhattam villanyfénynél, nem kellett esténként a petróleummal is spórolnunk. Vágyakozva láttam, hogy milyen békességben élnek hivatásunknak derék bencés tanáraim. Hallottam, hogy valamikor az utcán csatangoló gyermekek oktatására alakult meg a Kegyes Tanítórend, a piaristák rendje.” 38 Öveges József 1912. augusztus 27-én felvételt nyert a Piarista Tanítórendbe. „Szokás volt, hogy mielőtt vakációra utaztunk volna, a kispap csoport búcsútisztelgésre megjelent az atyáknál. Egy ilyen alkalommal a jó Pózna tanár úr, aki engem tanított, így szólt: - Melyikük az az Öveges? - Én vagyok, kérem! - Magáról hallottam a legtöbb szépet!” 39 Egy évi váci noviciátus után a gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte. Itt jeles eredménnyel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte 1915-1919 között, mint számtan-fizika szakos tanárjelölt. Szaktárgyaiból az összes vizsgáját kitüntetéssel tette le. 1919. december 10-én kapott középiskolai tanári diplomát. Két professzor terjesztette fel maga mellé tanársegédi állásra. A későbbi Nobel-díjas Hevesi György pedig gyakornoki állást ajánlott neki. Sajnos a Tanácsköztársaság bukása miatt meghiúsultak tervei, és Övegest a tanítórend vidékre helyezte. Tanári állomásai
Piarista gimnáziumában élt és dolgozott mint középiskolai tanár. A tanári pálya választásában jelentős szerepe volt családja pedagógiai hagyományainak. Ősei atyai ágon kétszáz évre visszamenően mind néptanítók voltak. Ő sem gondolt más hivatásra. Nemcsak a tudásközlés izgalma, hanem a nevelés szépsége is vonzotta, hiszen tizennégy éves korától ő is szeretetre szoruló félárva gyermek volt. A Tatai Kegyes Tanítórend 1937-es értesítőjében a tanítást a legnehezebb fizikai munkához, a zsákhordáshoz hasonlította: „Emez a fizikai tehetetlenségi erőt, amaz a szellemi tehetetlenséget hivatott legyőzni.” 39
Saját bevallása szerint a számtan-fizika szakot azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Gyermekkorát falun töltötte, a természet csodáinak zaklató kérdéseivel. Választ nem kapott, mert nem volt sem könyv, sem ember, aki megmagyarázhatta volna a jelenségeket. Mikor tanítani kezdett, még alig akadt olyan tudományos könyv, amelyet ajánlhatott volna az ifjúságnak. Ezért kezdte el maga a könyvírást. Az egyetemen is csak az első évben Eötvös Loránd óráin látott előadási kísérleteket. Még a meteorológiát is elméletileg oktatták. Öveges egy német nyelvű könyvet kapott kölcsön, amely a mindennapi megfigyelések alapján közölt meteorológiai ismereteket. Ő is megpróbálkozott az írással. Vidéki tanársága harmadik esztendejében elkészítette első kéziratát Időjóslás és időhatározás címmel. Csak úgy akadt rá kiadó – a tatai Engländer cég, ha előzőleg összeszed kétezer előfizetőt. Így gyűjtötték Csokonai korában is az előfizetőket! Öveges József felhívásának azt a meghökkentő címet adta: Öveges József felhívásának azt a meghökkentő címet adta: „Adja el az esernyőjét!” Később már próbaív benyújtása nélkül is megkötötték vele a szerződést. Fiatal tanár korában az óraközi szünetekben gyakran olvasgatott az udvaron. Egyik idősebb kollégája megjegyezte: Fiam, meglátod, te még nagy ember leszel! Minden idődet kihasználod. Irodalmi munkássága 32 könyv, sok-sok cikk és feljegyzés. Közülük néhányat idegen nyelvekre is lefordítottak. Könyvei áttekinthető beosztásúak. Szerkesztésmódjára jellemző, hogy betűforma váltásokkal kiemelte a lényeget, rajzokkal illusztrálta a kísérleteket. Ez az első világháború után nagyon újszerű volt Magyarországon. Lelkiismeretességét jellemzi a gyorsan egymásra következő kiadásokban végrehajtott apró változtatások. Ezek a könyvek használhatóságát nagyban emelték. Az egyes rövid alfejezeteket címmel látta el. Piarista őse, Lutter Nándor példáját követve mértékegység-átalakításokat végzett. Tatai tanárként kapott megbízást a tankönyvírásra. Igazgatója tanúja volt egyik órájának, ahol a zárójelenetben Öveges József a tanítványaitól megkérdezte: „Ki akar most jelesre felelni a jövő órai leckéből?” Az egész osztály felnyújtotta a kezét. Nemsokára a tankönyvkiadó vállalat igazgatója kereste fel, s felkérte a Kis fizika megírására. Az 1936-os tanév végén a kiadóvállalat vezetője megkérdezte a tanárok véleményét a tucatnyi új tankönyvről, s megállapította, hogy tankönyveikért együttvéve sem kaptak annyi dicséretet, mint az Öveges által írott Kis fizikáért. 1945 után is használatban maradt három tankönyve: Kis fizika, Összefoglaló kérdések a fizikáról, Kísérleti fizika I-II. A tanításban szerzett tapasztalatai keltek életre e műveiben. Erre önérzettel mutatott rá néhány cikkében olyan tankönyvírókkal szemben, akik sohasem tanítottak középiskolában, és mégis középiskolai tankönyveket írnak, tanügyi reformokat hajtanak végre. Öveges József húsz éven át tanított vidéken. A kitűnő tanár híre messze terjedt, s a Főváros piarista gimnáziumába helyezték. Budapesten a Pesti Barnabás utca és a Március 15. Tér sarkán állt a Piaristák Háza. Dunára néző szobájában élt és dolgozott a papság üldözéséig. 1948-ban a Varsányi udvar 2-be költözött, a negyedik emeleten kapott két szobás napfényes lakást. Középiskolai tanárként óráinak sikerét azon mérte le, hogy mennyit nevetnek a gyerekek. Az anyag viselkedésének megértetésére törekedett. Hitte, hogy tanítványai ebből érteni tudják majd az emberi viselkedést is. Egykori tanítványai, kollégái legendákat mesélnek óráiról. Öveges professzor egyik titka valószínűleg az egyszerűség, amiről már negyven esztendeje, hogy így vallott: „ A legegyszerűbb a legművészibb.” 40 Sok időt töltött a szertárban, ahol a diákok segítettek neki előkészíteni a kísérleteket. Ezzel is munkára nevelte őket. „Nem azt akarom, hogy megtanuljanak bizonyos geometriai szabályt, a célom, hogy szokták a munkát, tanuljanak meg dolgozni.” 41 Ars poeticának is beillik az a kis töredék, amit a tanításról mondott: „A mi szerepünk a bányászlámpáé, csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.” 42 Öveges József készítette az első rádióadó-vevő készüléket Tatán. Legjobb tanítványaival rádión keresztül is kapcsolatban állt. Az egészségét óvta, a természetet járta. Sok tatai fiatalt tanított meg úszni. Hajmeresztő atlétikai mutatványai miatt a strandon egyszer cirkuszi artistának nézték. Ő honosította meg a jégvitorlázást Tatán. Keresztbe erősített két söprűnyelet, rákötötte az ágylepedőt, majd a vállára akasztotta a maga készítette szárnyakat, s szélsebesen siklott vele a Nagytó jegén. Mesélik, hogy nagyon félt a fertőzéstől. Csak könyökkel-lábbal nyitotta, csukta az ajtókat. Egyszer majdnem botrány lett e különcségéből, mert az iskolát meglátogató Eszterházy grófnővel sem volt hajlandó kezet fogni. Az iskolába érkezésekor az osztály ajtajából ügyesen feldobta kalapját a fogasra. Tanítványaitól megkövetelte a rendszeres felkészülést. Nem lehetett tudni mikor feleltet, óra elején vagy magyarázat közben. Egy gyufás skatulyában őrzött az osztály létszámának megfelelően megszámozott cédulákat, és behunyt szemmel húzott közülük. Nála jelest csak az kapott, aki feleléskor nem vett krétát a kezébe, s a legbonyolultabb levezetést, jelenséget is maga elé képzelve tudta elmondani. Az egyik leghíresebb tanítványa: Dr. Bászel Károly, aki fizikából bukásra állt, mielőtt Öveges Tatára került. Ma az aacheni műegyetem professzora. Elmesélte, hogy találmányainak zömét Öveges professzor módszerének köszönheti, mivel legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy rajzasztal mellett tud valami újat kitalálni. Ő azonban erdőben sétálva, vagy sötétben, álmatlan éjszakáin is tudott kísérletezni. Maga elé tudta képzelni azt a műszert, azt a jelenséget, amelyből egy-egy találmány megszületett. Amikor még középiskolában tanított, Öveges József diákjaival füzetük első oldalára íratta: ”A semmiből nem lesz semmi.” Ez a jelmondat serkentette, amikor nehéz volt munkához fognia. Diákjait felhatalmazta, hogy megnézhetik lakása ablakát reggel négykor. Ha nem látják a világosságot, hogy már felkelt dolgozni, akkor menjenek fel és kérjék számon: „Így mutat jó példát a tanár úr?” Emberségéről tanúskodik, hogy különösen figyelt azokra a tanulókra, akiknek probléma volt egy füzet, egy körzőkészlet, egy pár cipő megvásárlása, akiknél nem volt egy nyugodt sarok, ahol leckéjüket elkészítsék. Öveges József a katedráról emelte fel szavát a zsidó-törvények ellen. Ismerőseinek „pápai menlevelet” szerzett. Amikor a helyzet katasztrofálissá vált, nem egyszer életének kockáztatásával próbált az üldözötteken segíteni. 1945 után a Köznevelés Könyvtára első kötetében feltette a kérdést: „Hogy állunk a fizikával, ahol a tanítás kizárólag kísérleti alapokon nyugszik? Mit tegyen az elpusztult szertár tanára?” Válasza az volt, hogy hulladék anyagokból és használati tárgyak segítségével el lehet végezni a legbonyolultabb kísérleteket is. Állítását bizonyítani akarta a kísérleti és módszertani anyagok gyors elkészítésével. Papírra vetette A fizikai kísérletezés módszertana című könyvét és a Kis fizika I-II. kötetét. E műveket a tanárok és a tanítványok egyaránt jól használhatták. 1948 után nagy hangsúlyt kapott a természettudományos világkép kialakítása. A tanári kísérlet elengedhetetlen részévé vált a fizika órának. A felszerelés nélkül maradt iskolákat a minisztérium univerzális Csekő-féle ládákkal látta el. Megjelent a Csada-Csekő-Jeges-Öveges: Fizikai eszközök és kísérletek című munka, mely a házilag elkészíthető kísérleti eszközökkel kívánta támogatni a fizikaoktatást. Az Országos Köznevelési Tanács tagjaként Öveges József részt vett az iskolareform kidolgozásában. Csak egy esztendőre vállalta a fizikatanítás budapesti szakfelügyelését. Lemondásában megírta: „Olyan iskolában –mint szakfelügyelő- nem fogom, a tudás nívóját vizsgálni, ahol még tankönyve sincsen a gyerekeknek.” Szerinte az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladáshoz. 1946-ban a Közgazdasági Egyetem diáktanácsának felkérésére a fizika megbízott előadója lett, majd egy év elteltével egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanitt Övegest. Megalakult Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola. A tanárválasztó ülésen rajta kívül más név szóba sem került a fizika tanszék élére. „A főiskola igazgatója megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a főiskolai tanárságot ebben az intézetben, bár ez kisebb rangot jelent, mint az egyetemi tanárság. Erre azt válaszoltam, hogy őseim is mind néptanítók voltak, én is a nép számára akarok tanárokat nevelni. Vállalom!” 43 Öveges József életében először kapott hatalmat. Először félt a feladattól, de megtalálta módját hogyan lehet legsikeresebben tanszéket vezetni. Egyenrangú félként kezelte munkatársait. Mindenkinek meghallgatta a javaslatát, s meghagyta: dolgozzanak úgy, mintha maguk is tanszékvezetők lennének. Minden téren példát mutatott nekik. Nagyon megkönnyítette a saját helyzetét ezzel, s a munkatársai is jól érezték magukat. Együtt igen eredményes munkát végeztek. Legnemesebb feladatának tartotta a Professzor, hogy hazánk általános iskolái számára jól képzett, hivatásszerető fizikatanárokat neveljen. Vizsgáztatáskor kiírta: „Halk társalgási hangot kérek!” Tartottak tőle a hallgatók, mert addig kérdezte őket, amíg érthetően, egyszerű nyelven feleltek. Életművének nagyobb részét az ismeretterjesztés alkotta: előadások, könyvek, cikkek, diasorozatok, filmek formájában. „Előadóterem lett az egész ország.” A korosodó piarista tanárnak jutott eszébe elsőként az, hogy a rádión keresztül felhívja az emberek figyelmét az atombomba jelentőségére. 1948-ban a Kossuth-díj legelső kiosztásakor Rákosi Mátyás nyújtotta át a kitüntetést Öveges Józsefnek és Sík Sándor (költő) rendfőnöknek. Ezzel elismerte a piarista rend háromszáz éves nevelőmunkáját. A Professzor a díj pénzbeli értékének egy részét a pákai iskolának adta a szegény és a cigány családok megsegítésére. Harmincöt éves tanári működés után, 1955-ben az Állami Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugalomba vonult, hogy irodalmi munkásságát még hatékonyabban folytathassa. Ugyanebben az évben a miskolci Nehézipari Egyetem Tanácsa meghívta tanszékvezető egyetemi tanárnak. ”A megtisztelő felhívást –őszinte fájdalmamra nem fogadhattam el, mert akadályozott volna abban, hogy könyveimmel, a rádióban és a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a nép tanítója, mint szerettem volna” 44 Öveges professzor a rádióban 256 előadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal szerepelt. Nagysikerű sorozatokat szerkesztett és vezetett: Atomfizika, technika és élet, 100 kérdés – 100 felelet címmel. Szórakoztatva mutatta be játékos kísérleteit, s a jelenségek bemutatásakor maga is fellelkesült. Hitt az élőszó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt. Ez egy összeszáradt, csúnya óriáspókhoz hasonlító növény, de ha vízbe teszik, megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él. Ilyen száraz, csupán a vázat tartalmazza a tankönyv is. Ha a tanári magyarázat száraz, a csoda elmarad. Mindig a közönség helyébe képzelte magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen hallott volna. Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérleteket mutatott be, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon a mindenütt megtalálható eszközökkel. Hogyan jutott el az egyszerű kísérletekig, amelyeket mindenki feszülten figyelt, megértett és utánozhatott? Emlékezetében leginkább kecskeméti tanára, Nagy József egyszerű, de nagy méretű eszközökkel bemutatott mérései maradtak meg. A Nap delelési idejének meghatározására papírhengert állított fel az udvaron. Micsoda hatással lehet egy kísérletező fizikatanár a diákjaira! Az egyszerű kísérletek mérésre is alkalmazhatók. Erre egy érdekes vetélkedő a példa: A TV egyik nyilvános adásának tárgya a hang terjedési sebességének mérése volt. A Professzor nyilvános versenyre hívott ki egy jól felszerelt intézetet. Az intézeti kutató elhozta az ezredmásodperceket jelző elektronikus időmérőjét, amelyet a mikrofonhoz érkező hang indított el, majd állított le, automatikusan. Öveges is felvonult… Három konzervdobozból összeragasztott csővel, egy collstokkal, egy vízzel telt befőttesüveggel és egy „Á” hangsíppal. Az eredmény: A stúdió hőmérsékletének megfelelő hangterjedési sebességet ő kapta meg pontosabban. Kísérletező tankönyveket kértek tőle a nagyközönség számára. Így meg kellett építenie az egyszerű, érthető, tapasztalati alapot az elvontnak látszó jelenségek, fogalmak megértetésére. A mindennapi jelenségeken keresztül eljutott a nehezebbnek látszó problémák és fizikai törvényszerűségek magyarázatára. Kísérleteiből több könyv is született: Tanulságos fizikai kísérletek, Kísérletezzünk és gondolkozzunk! Színes fizikai kísérletek… Új tankönyveket írt a katonai főiskolások számára Az elektrotechnika és A fegyverek fizikája címmel. Grafikusa, Molnár Ottó nagy feladatot kapott. Jó ötletekkel, egyszerűen értelmezhető, méretarányos ábrákkal látta el az Öveges- féle könyveket. A Professzor ismeretterjesztő sorozatokat indított az Élet és Tudomány című folyóiratban. Megjelentek a fizikát közérthető nyelven népszerűsítő könyvei: Érdekes fizika, A mikroszkóp használata, Színes atomfizika, Túl a rádióhullámokon –A fény stb. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnökségének tagjává választották 1964-ben, majd 1970 után az elnökség állandó, tiszteletbeli tagja lett. Mint népművelő fontosnak tartotta olyan jelenség bemutató intézetek létrehozását, ahol mindenki számára érthetően, az emberek szórakozva ismernék meg korunk tudományát és technikáját. Az első szerény lépés megtörtént a TIT Budapest, Bocskai úti stúdiójában. Öveges professzor álma halála után tizenhét esztendővel vált valóra igazán, amikor elkészült a Csodák Palotája. Ma már az üzletekben sokféle játékdoboz kapható, amelyek tartalmából működő eszközök állíthatók össze: távcső, mikroszkóp, motor, rezgőkör… Tudományos játékszobákat azonnal lehetne szervezni az iskolákban is. A gyerekek százezrei szerezhetnének ilyen módon „átélt” tudást, felejthetetlen tudományos élményt. Öveges József népszerűvé vált „a fizika varázslójának” nevezték az emberek. Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoportja 1991 óta minden évben országos, felmenő rendszerű fizika versenyt rendez a 14 éves korú tanulóknak (ide érteve a határainkon túli területeken, a fizikát magyar nyelven tanulóknak is) A verseny neve Öveges József Fizikaverseny, ami országos döntővel zárul. A döntőt 1991-2000 között Tatán, 2001, 2002-ben Budapesten, 2003-tól Győrben rendezik meg. Ma Budapesten és Balatonfűzfőn középiskola, Zalaegerszegen, Pákán és Péren általános iskola viseli a nevét. Győrött és Pákán utcát, Tatán emlékversenyt neveztek el a Professzorról. A szombathelyi Tanárképző Főiskolán az Öveges napon a fizika szakos tanárjelöltek mérik össze kísérletező ötletességüket. A TIT Öveges József plakettet adományoz a legjobb ismeretterjesztő munkát végzőknek minden esztendőben. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda az 1974-ben alapított Prométheusz érmet „a felszabadulás után végzett országos viszonylatú ismeretterjesztésért. Milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét”, s nagyon sokan a fizikán keresztül kaptak kedvet más tudományok műveléséhez. Nobel-díjas tanítványa Oláh György is Öveges József módszerének köszöni az érdeklődésének felkeltését és a kutatáshoz való kitartásának megalapozását. Idősebb korában sokan kihasználták szerénységét, segítőkészségét. Kérőlevelek százai érkeztek hozzá. Öveges pedig csak dolgozott. Szerette volna kinyitni a tudás kapuit mindenki előtt. 84 éves korában éppen kedves ismerőseinek mutatott kísérleteket, miközben agyvérzés bénította meg. 1979. szeptember 4-én lobbant el életének gyertyája. Budapesten és Zalaegerszegen a TIT elnöke, majd volt kollégája, Perényi Rudolf és egykori tanítványa Vajay István vikárius köszönt el a legismertebb magyar fizikustól. Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Hozzá hasonló, egész életét az ismeretterjesztésnek áldozó pedagógus még nem élt Magyarországon. Ma őszülő tanítványok vallják, hogy Öveges Józseftől nemcsak a fizikát, hanem a tanítás művészetét és az emberséget is megtanulták. Hagyatékát az Öveges család, a tanítványok és a budapesti Piarista Gimnázium és a pákai iskola őrzik. A Nemzeti Tankönyvkiadó reprint kiadásban juttatta el a diákokhoz könyveit. A professzor művei a ma és a holnap fizikatanárainak, diákjainak bőséges forrásul szolgálnak. Öveges József könyvei
Posztumusz kötet 1981. 23000 példány. Bölcs bagoly sorozat. |
James Watt és társai a gőzgép feltalálásábanAmikor James Watt megszületett 1736. január 19-én Greenockban, az észak skóciai kis tengeri kikötő városban, már százával zakatoltak szerte Brit honban a gőzgépek. Mégis James Wattra gondolunk, mint a gőzgép feltalálójára, mert újításaival többszörösen hatékonyabbá vált az elégetett üzemanyag energia-felhasználása. Az elődökA gőz ereje már ismert volt az ókorban is, de sem a felhasználás szükségessége, sem a gépeket létrehozó technikai fejlettség sem volt megfelelő ahhoz, hogy erőgépeket alkossanak hozzá, így csak egyszerű látványosságot készítettek alkalmazásával. Az Alexandriai Hérón hellén gépész és matematikus az aeolipil, ismertebb nevén Hérón-labda szerkezetet készített a. Kr.u. I. században. A „gép” egy vizet tartalmazó, fűthető, félgömb alakú edény volt, amelyet csövek kapcsoltak össze a fölötte lévő, két fúvókával ellátott gömbbel. Az alsó edényből a gőz csöveken át a felső gömbbe jutott, és a fúvókákon keresztül kilövellve megforgatta azt.
Egyszerűsített XIX. századi iskolai modelljei megtalálhatók a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium szertárában, de mai formáit megtekinthetjük az internetes videó megosztókon is.
A legutóbbi tudományos kutatásokban felmerült annak lehetősége, hogy már Hérón előtt, a Kr. e. kétszázas években Arkhimédész – aki 250 évvel korábban ugyanabban az alexandriai tudományos körben nevelkedett, mint Hérón -- gőzágyúkkal védte Szirakuszát a római hajóhad támadása idején. Héron idejében már sok légdugattyús mechanikai szerkezet működött, de a görög matematikus elmulasztotta a gőz és a dugattyú összekapcsolását, és ezzel a gőzgép feltalálását. Az első szükséglet, a bányavizek kiszivattyúzása a XVII-XVIII. században jelent meg szerte Európában, de a legmagasabb technikai fejlettség Angliában volt ahhoz meg, hogy valamiféle gépeket alkossanak. A bányák felszínközeli fejtése hamar kiapadt. A mélyebbre hatolás akadálya a bányaüregeket elöntő víz volt. Kézi és állati erővel, csak korlátozott mélységig, vagy nagyobb mennyiségű víz beáramlása esetén egyáltalán nem lehetett a bányászatot folytatni. Nem véletlenül reklámozta gőzszivattyúját Thomas Savery 1698-ban A Bányászok Barátja (The Miner's Friend) néven. A Savery (1650-1715) gőzszivattyú működését a következő animáción követhetjük.
A föld felett elhelyezett tartály lefelé irányított csövön keresztül a bánya vizéhez, illetve oldalirányban a gőzforráshoz van csatlakoztatva, megfelelően irányított nyitó-záró szelepekkel. Kezdetben az atmoszferikusnál (légkörinél) 8-10 szeres nyomáson gőzt eresztenek a tartályba, ekkor a felső szelep nyitva van. A felső és jobb oldali szelepek elzárása után, a tartályra hideg vizet locsolnak. Ekkor a tartályban lévő gőz lehűl, lecsapódik, így a tartályban a nyomás lecsökken. A tartály alsó, bányavízhez csatlakoztatott cső szelepét megnyitva a külső légnyomás benyomja a tartályba a bányavizet. Az alsó szelep zárása és a gőz szelepének nyitása után, a következő ütemben a nagy nyomású gőz kinyomja a szabadba a tartályba felszívott vizet, miközben a tartály megtelik gőzzel. Innen a folyamat kezdődik elölről. A Savery-féle szivattyút a szakirodalom nem nevezi gőzgépnek, talán mert nincs benne dugattyú. Ezt az apró lépést a XVII. században először a francia származású orvos, Denis Papin (ejtsd: „papen”) tette meg.
Az animáción jól látható az elvi működés, noha a részletek, a vízbejuttatás és a dugattyú által működtetett szerkezet nem jelenik meg rajta. Papin (1647-1712) ugyan nem alkotott gőzgépet, de a gőzgéphez elengedhetetlen biztonsági szelepet ő találta fel. Ilyen szelep van a konyhai főzőedények, a kukták fedelén is. A biztonsági szelepre azért volt szükség, mert hiányában gyakori volt a nagynyomású gőz okozta halálos áldozatokat követelő robbanás. A kukta is Papin találmánya. A kukta másik gyakori neve a Papin fazék. Az első és az egész brit területen elterjedten működő gőzgépet Savery üzlettársa, Thomas Newcomen (ejtsd: nyúkamön)(1663-1729 ) alkotta meg. Ismerte-e Papin ötletét, vagy magától rá jött a dugattyús működés gondolatára, nem tudjuk. Newcomen a dél-angliai Devonshire megyében, Dartmouthban született azon a vidéken, ahol az ónbányák vízelöntése sokakat foglalkoztatott. Érdemes megjegyezni, hogy Dartmouth és Savery szülővárosa, Modbury légvonalban 25 km-re van egymástól. Ugyanakkor a 13 évvel később született, majd felnőttként kovácsként, vízvezeték szerelőként, és bádogosként dolgozó Newcoman üzlettársa lett az előkelő származású Saverynek. A Newcoman gépek működését az animáción követhetjük.
A középen csapágyazott kétkarú emelő bal oldalán a bányavíz dugattyús tartálya látható, a jobboldalán a gőzerővel, illetve a légnyomással működtetett dugattyús munkahenger helyezkedik el. Amikor a jobb oldalon a gőz hatására a munkahenger dugattyúja felfelé mozog, akkor a baloldali munkahengerből kiáramlik a víz, és a dugattyú gravitációsan mozog lefelé. Második lépésben a beáramló gőz szelepét elzárják és a munkahenger baloldalán lévő hideg vizes tartályból -- a szelepet megnyitva – vizet fecskendeznek be a gőzzel teli munkahengerbe. A gőz lehűl, lecsapódik és ezzel a henger belsejében rendkívülien lecsökken a nyomás, így a külső légnyomás a dugattyút lefelé mozgathatja, miközben a munkahenger alatti jobb szelepen a hengerből a víz eltávozik. Innen a folyamat kezdődik elölről. A történeti irodalom szerint annak ellenére, hogy Newcomen szabadalmazta találmányát, a vízbefecskendezést, hívő baptistaként könnyen lemondott anyagi jogainak érvényesítéséről hittársai körében, így terjedhetett el gyorsan gőzgépe.
Jött James Watt
A Newcomen gőzgép 500 ló munkáját helyettesítette, de volt egy nagy hibája: a vízbefecskendezéssel nemcsak a gőz hűlt le, hanem a munkahenger is. Ezt a hibát küszöbölte ki James Watt azzal, hogy a gőz lecsapatását egy külső, a munkahengertől független tartályban csapatta le és ezzel többszörösére növelte a gép hatásfokát. Az animáción látható a további újítás azzal, hogy a munkahenger nem csak az egyik oldalán kap gőzt, hanem mindkét ütemben, hol alulról, hol felülről. James Watt , hét évvel Newcomen halála után született a fenti északon, a skóciai Greenockban, 1736. január 19-én. Ezermester apjától tanulta a fúrás-faragást, valamint a barkácsolás szeretetét. Watt igen sikeres, skót református családból származott. Nagyapja matematikát tanított, apja, id. James Watt hajóépítő ács és sikeres vállalkozó volt. Édesanyja, Agnes Muirhead, jó hírű családból származott. A kis James beteges gyermek volt. Gyakran kellett az iskolából kivenni, ahol geometriát, görög és latin nyelvet tanult. Otthon édesapjától a számtant és írást, édesanyjától az olvasást tanulta meg. A középiskolában kevésbé volt sikeres a nyelvi tanulmányokban, annál inkább kitűnt a matematikában, a természettudományban, és a mérnöki tudományokban.
Tizennyolc éves korában édesanyja meghalt. Ugyanakkor másik csapás is érte a családot, a hajózási vállalkozásban egy elsüllyedt hajó okozott csődöt. Az ifjú és tehetséges Watt feladta egyetemről szőtt terveit, és 1754-ben Londonba ment egy földméréshez, csillagászathoz és a hajózáshoz szükséges műszerek ismereteit oktató ipari iskolába. A kétéves kurzus ismereteit az ifjú Watt tehetségének, gyors észjárásának és édesapja műhelyében tett gyakorlati ismereteinek köszönhetően egy év alatt sajátította el. 1755-ben visszatérve Skóciába, Glasgowban szeretett volna műszerjavító - és gyártó vállalkozást indítani, de a helyi rosszindulatú céhek arra hivatkozva, hogy nem töltötte ki a hétéves tanuló évet, megakadályozták elképzeléseit. Két év huzavona után a Glasgow-i Egyetemen kapott lehetőséget, hogy műszerjavító műhelyét felállítsa. Watt olyan tökéletesen megjavított eszközöket adott ki a kezéből, amiért meghívták, hogy vegyen részt az egyetemi mérnöki kutató munkában. Egyúttal igyekezett korábbi nyelvi felkészültségén javítani, önállóan készült fel a német és olasz tudományos irodalom olvasására.
Az egyetemen mély barátságot kötött a későbbi tudományág, a közgazdaságtan megalapítójával Adam Smith-szel és a kémikus Joseph Blackkel, aki felfedezte a magnéziumot, és Watt-tól függetlenül feltalálta a látens (rejtett) hő fogalmát. Utóbbi barátsága fontos szerepet játszik a hőerőgépek fejlesztésében. Másik barátja, John Robinson, felveti egy gőz által hajtott autó lehetőségét. Ez a gondolat talán nem volt időszerű még akkor, de a gőz erejének használatát elültette Watt fejében. 1763-ban Watt 27 éves, amikor az egyetem egyik professzora, John Anderson, aki fizika előadásain mutatta be a Newcomen gőzgép-modelljét, felkérte annak javítására. Watt a modell javítása közben tanulmányozta annak működését és meglepődött, hogy milyen kicsi hatásfokú a gép. Egy angol nyelvű filmet indíthatunk erről a következő oldalról: Két évet dolgozott a gép fejlesztésén, mire 1765-ben előállt az új találmánnyal, az önálló gőzlecsapatóval, a kondenzátorral. A Watt gép fenti animációján is jól látható, hogy miután a munkahenger fenti állásában a munkahenger alatti szelep kinyílik, a kondenzátor tartályába került gőzt csapatják le. A nyomáscsökkenés hatására a munkahenger gőztartalma teljes mértékben a kondenzátorba kerül, miközben a dugattyú a külső nyomás miatt lefelé mozdul. Az első átalakításban ekkor még a külső levegő nyomta le a dugattyút, későbbi újabb fejlesztéssel vezették a gőzt a dugattyú feletti térbe. Wattnak időbe telt, hogy ötletét kereskedelmi valósággá tegye. Jó barátja, Black adott neki kölcsönt, és bemutatta John Roebucknak, a Skóciában lévő Carron vasművek tulajdonosának. A kezdeti technikai nehézségek ellenére Roebuck bízott a gép jövőjében. Kétharmados nyereség fejében finanszírozta Watt fejlesztési költségeit, amivel Watt rendezhette összes adósságát is. Watt végül sikerrel járt fejlesztéseivel és azok leírásával, így 1769. január 5-én szabadalmat kapott, amit a hivatal 1775-ben további 25-évvel meghosszabbított. 1773-ra a gép csaknem elkészülhetett volna, de Roebuck pénzügyi nehézségei miatt Wattnak új támogatót, illetve üzlettársat kellett keresnie. Új mecénását meg is találta Matthew Boulton személyében, aki egy gyáriparos volt az angliai Birminghamben. Watt Birminghambe költözött. Boulton nemcsak üzlettársa lett Wattnak, hanem élete végéig jó barátja is. 1774-ben egy új találmány segítette a gőzgép fejlődését. Watt több éven keresztül sikertelenül próbálta meg pontosan illeszteni a dugattyúit a hengerhez, mert a kovácsolt vasak szivárgást okoztak a dugattyú mellett. John Wilkinson olyan fúrógépet talált fel, amelynél kulcsfontosságúvá vált a precizitás. Ahogy Boulton fogalmazott 1776-ban : "Mr. Wilkinson szinte hibátlan hengereket adott nekünk, melyek átmérője 50 centiméter és hibája kisebb, mint egy régi shilling vastagsága." Wilkinson fúrási technikája mérföldkő volt a technika fejlődésében, amivel forradalmasította a gépgyártást. 1775-ben Boulton két megrendelést kapott a Watt gőzgépének építésére. A két motort 1776-ban le is szállították, népszerűségük sok további megrendeléshez vezetett. Kezdeti üzleti sikerük abban állt, hogy a Newcomen gépek átalakítását ingyen végezték, csak az új és a régi gép tüzelőanyag megtakarításának hányadát kérték fizetségül. A Watt által átalakított gépek Newcomen gépeinél már kezdetben is fele annyi szenet fogyasztott.
A találmányt a bányászaton kívül más területek – malom, fűrész, köszörű és egyéb forgó ipari berendezések -- hajtására is alkalmassá tették. Ezt a feladatot Watt munkatársa, William Murdock 1782-ben oldotta meg, aki később gőzkocsit épített, valamint ő szerkesztette meg hajók számára az első ingóhengeres gőzgépet is. Murdock (1754-1839) a gázvilágítás legfőbb úttörője. 1781 és 1788 között Watt több módosítást hajtott végre gőzgépén. A legfontosabb újítás a gőz hatékonyabb felhasználására irányult, így kettős működésű dugattyúkat vezetett be, amint azokat már a fenti animáción is láthattunk. Megfelelő szelepvezérléssel a gőzt a dugattyú hol egyik, hol másik oldalára vezették. Itt egy új nehézség merült fel.
A dugattyú szilárd, rugalmatlan nyele egyenes vonalban mozog, míg annak felső végpontja a mérlegszerű himbán kis kör ír le. A régi Newcomen-féle atmoszférás gépeknél ez az akadály nem merült föl, mivel a dugattyú nyelét lánccal kötötték össze, de a kettős működésű gépnél a láncot a dugattyú felfelé mozgásánál– mivel nem az ellensúly emelte a dugattyút – használni nem lehetett. Watt négy rudat paralelogrammává egyesített, s ezt a szerkezetet úgy kapcsolta a dugattyú nyele és a himba közé, hogy míg három csúcspontja köríveket írt le, a negyedik -- a dugó nyelével összekötött csúcs -- egyenes vonalban mozgott.
Watt fojtószelepet alkalmaz a gőz bevezetésében, hogy a gép teljesítményét szabályozni tudja. Fontos újítása, bár nem az ő találmánya, a centrifugál-szabályozó, mely a gőzgép egyenletes, állandó fordulatszámát biztosítja. Ilyeneket már a XVII. századi malmokban is használtak a kövek közötti távolság és a nyomóerő szabályozására. Működésének lényegét az animáció mutatja. A forgó ingán felfüggesztett súlyok rudazat közvetítésével egy szelepet mozgatnak. Ha a gép fordulatszáma a kívánt értéket meghaladja, akkor a karok a nagyobb centrifugális hatás miatt felemelkednek, a kétkarú mérleg áttételén keresztül a szelep elzár, ezzel kevesebb gőzt enged be egységnyi idő alatt a munkahengerbe, így a fordulatszám lecsökken. Ha a fordulatszám a kívánt érték alá csökken, akkor a karok lejjebb kerülnek, így a szelep kinyit, növelve a gőz mennyiségén keresztül a fordulatszámot. A gőzsíp is Watt találmánya. További újításai megkönnyítették a gőzgép gyárthatóságát és szerelhetőséget. Feltalált egy indikátor nevű készüléket, amely a hengertérfogat és a gőznyomás kapcsolatát adta meg. Oly fontosnak tartotta az indikátort a gazdaságos működés szempontjából, hogy nem is szabadalmaztatta, hanem jó húsz évig titokban tartotta. Az indikátor lényege abban állt, hogy a gőz, miután a dugattyú útjának bizonyos részét, például egyharmadát már megtette, a kazánból jövő gőz szelepét elzárta, mivel ekkor a dugattyú, részint a már kapott lendületénél, de még inkább a gőz utólagos kiterjedése miatt, még hátralevő útját amúgy is megteszi. Ezzel elkerülhetőek a dugattyúnak a henger felső és alsó falára gyakorolt ütődései, melyeket a folytonosan áramló gőz idézne elő. Az indikátorral a gőz megtakarítása egyenértékű volt a kondenzátor használatával. Újításai eredményeként elérte, hogy gőzgépei könnyen kezelhetőek lettek és ötször kevesebb tüzelőanyagot használtak, mint Newcomen gépei. Ma a munkavégzés, illetve az energiaváltozás gyorsaságára jellemző fizikai mennyiség, a teljesítmény mértékegysége a watt, jele W, ahogy azt minden villamos fogyasztón is láthatjuk. Watt első gépei vizet szivattyúztak. A megrendelő bányatulajdonosok azt kívánták, hogy a gőzgép annyit vizet szivattyúzzon fel egy nap alatt, mint egy vagy több, megadott számú ló. Ha annyi vizet szivattyúzott ki egy nap alatt, mint egy lóval hajtott járgányos vízemelő, akkor az a gép egy lóerős volt, teljesítménye 1 lóerő, röviden 1 LE. Watt később javasolta a lóerő pontosabb, a fentiektől kissé eltérő definícióját. Megfelelő átváltásokat alkalmazva az angol egységekből, egy lóerős az a gép, amely egy másodperc alatt emel fel 75 kg tömegű testet 1 m magasba. 1960-ban a 11. SI (System International nemzetközi mértékegységrendszer) konferencia a wattot a teljesítmény mértékegységévé tette. Például 1 W azt jelenti, hogy 1 s alatt 1 N erővel, 1 m úton hoz létre munkát, energiaváltozást egy gép. Watt kellemes megjelenésű, szellemes férfi volt, kitűnően tudott elbeszélni, bár életében súlyos csapások érték. 1764-ben (más források szerint 1767.) vette el első felségét, aki 1772-ben, ötödik gyermekük születésekor meghalt. Az öt gyermek közül csak egynek sikerült elérni a 30 éves kort, ő vitte tovább a vállalkozást Watt nyugállományba vonulása után. Második házasságából is két gyermeke született, mindkettőjük korán meghalt. James Watt 1800-ban, 64 éves korában vonult nyugállományba, abban az évben az alapvető gőzkondenzációs szabadalma lejárt. A vállalkozást folytatták az alapítók fiai: Matthew Robinson Boulton és ifjabb James Watt. William Murdoch a társuk lett. Watt nyugdíjasként sem maradt tétlen, új találmányokkal kezdett foglalkozni. Feltalálta a távcsöves távolságmérés új módszerét, egy berendezést levelek másolására, amely abban állt, hogy mielőtt a speciális tinta megszáradt volna, hengeres nyomóval másolatot készített róla. További újításaival itt nem foglalkozunk. Noha Watt nem járt eredeti értelemben egyetemre, mégis nagyszerű tudósok között élt akár Glasgowban, ahogy ezt már fentebb említettük. Birminghamben tagja a Lunar Society tudósokból, mérnökökből és ipari vállalkozókból álló, illetve a Rotterdami székhelyű Batavian Society for Experimental Philosophy amatőr tudósok társaságának. Ugyanakkor élénk levelezésben állt több nagy gondolkodóval is, ahogy azt az alábbi levélrészlet is bizonyítja. Ebben Watt Priestley angol fizikus és kémikus hidrogén égésével kapcsolatos tapasztalataira reagált 1783. április 26-án: "Mik az ön kísérletének termékei? Víz, fény és hő. Nem vagyunk-e már most feljogosítva azt következtetni, hogy a víz nem egyéb, mint összetétele két gáznak, az oxigénnek és hidrogénnek, melyek rejtett melegüknek egy részétől megfosztattak; hogy az oxigén nem egyéb mint víz, mely hidrogénjétől meg van ugyan fosztva, de rejtett hővel és rejtett fénnyel van összekötve? Ha a fény a hőnek csak módosulata, vagy csak bizonyos körülmény a hő föllépésénél, vagy a hidrogénnek egyik alkotó része, akkor az oxigén olyan víz, mely hidrogénjétől meg van fosztva és rejtett melege van." Watt ezzel a ma is tényszerű leírással egyike lett azon első gondolkodóknak, akiknek sikerült a víz összetételének meghatározása. Tudományos és mérnöki munkáinak elismeréseként 1784-ben az edinburghi, 1785-ben pedig a londoni Royal Society (Királyi Társaság) is tagjává választotta. 1819. augusztus 19-én, 83 éves korában halt meg az akkori ipari világ fővárosában, Birminghamben.
Watt utánA kazánrobbanás veszélye és a tömítési nehézségek miatt Watt ellenezte a nagynyomású gőz használatát, minden gépe közel atmoszferikus, légköri nyomáson üzemelt. A technológia fejlődésével ezek a nehézségek megoldódtak, így a XIX. század első felében robbanásszerűen jönnek létre az újabb és újabb gőzgépalkalmazások. Richárd Trevithick – a gőzgépes közúti és vasúti közlekedés úttörője -- megépíti az első nagynyomású, működő gőzmozdonyt. George Stephenson megalkotja az akkori leggyorsabb gőzmozdonyt, a Rocket nevű lokomotívot. Az Amerikából Európába érkező Robert Fulton sikeresen hajókra adaptálja a gőzgépet. A fejlesztések sorát folytathatnák a huszadik század közepéig, amikor a belsőégésű, benzin és dízel üzemű motorok végleg kiszorítják a gőzmotorokat. A gőzgépekről mégsem mondhatunk le. Ma a villamos áram termelésének 95 százalékában akár a fosszilis anyagok elégetésével, akár a nukleáris energia felszabadításával vizet forralunk fel, és az így kapott nagynyomású gőzt engedjük rá a gőzgépekre, mai nevükön gőzturbinákra. A gőzturbinákkal összekapcsolt villamos generátorok a forgási energiából villamos energiát hoznak létre, amit mi az otthoni villamos berendezéseinkkel „fogyasztunk el”.
Irodalom:Horváth Árpád Korok, gépek, feltalálók Gondolat Könyvkiadó Budapest 1966. Az alábbi webcímek 2018. augusztusában elérhetőek voltak: http://leporollak.hu/tudomany/czogler/CZ26WATT.HTM https://en.wikipedia.org/wiki/Nathan_Read https://www.gracesguide.co.uk/Edward_Bull https://www.britannica.com/biography/James-Watt https://www.famousscientists.org/james-watt/ https://www.thefamouspeople.com/profiles/james-watt-5380.php https://en.wikipedia.org/wiki/Batavian_Society_for_Experimental_Philosophy https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Watt https://hu.wikipedia.org/wiki/Centrifugál_regulátor https://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_steam_power https://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Fulton_(feltaláló) https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Savery https://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_Savery https://hu.wikipedia.org/wiki/Denis_Papin https://hu.wikipedia.org/wiki/Christiaan_Huygens https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhimédész https://hu.wikipedia.org/wiki/Aeolipil https://hu.wikipedia.org/wiki/Hérón http://www.matud.iif.hu/2015/03/08.htm
|
Az első magyar vasútvonal születése1846. július 15-én megnyílt Magyarország első vasútvonala, a pálya ma is összeköttetést ad Budapest és Vác között. Az akkori Pest és Vác közötti 33 kilométeres úton 59 perc volt a menetidő, amiben a Dunakeszi állomáson tartott 10 perces pihenő is benne volt. Pestről a „Buda" és „Pest", Vácról pedig a „Hungária" és „Pannónia" húzta a forgóvázas személykocsikat. Az első állomásA korabeli váci vasútállomás ma is jó állapotban áll a pályaudvar épületével szemben. A pesti épületből lett a mai, Gustave Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar. Ezt az első vasútvonalat gyorsan követte a többi, a Pest-Szolnok vasút megépítése, hogy aztán a neoabszolutizmus, majd a dualizmus idején folytatott építkezések nyomán a sínek a századfordulóra behálózzák a teljes történelmi Magyarországot. 
A Nyugati pályaudvar elődje Stephenson gépeA vasút óriási sikerét a gőzgép feltalálása alapozta meg, amiből aztán megalkották a gőzmozdonyt. Az első jól működő mozdonyt Richard Trevithick (1773–1833) építette, és 1804-ben öt teherkocsit és 16 utast vontatott el vele. De az igazi, minden mozdonyok őse George Stephenson nevéhez fűződik. Ő 17 féle mozdonyt épített, 1825-ben a Locomotion No. 1 nevű gépezetével nyílt meg az első közvasút Stockton és Darlington között. Ahogy a gőzgép a vasút is az ipari forradalom terméke. A vasút alapját jelentő sínpárt és a talpfát az ércbányákban alkalmazták először, ez lett annak idején továbbgondolva és vált belőle emberi szállításra alkalmas jármű. A vonatokat eleinte lóval vontatták – ez volt a lóvasút. Magyarországon Kőbányán építettek először ilyet 1827-ben. Egy évig működött, majd érdeklődés hiányában kivonták a forgalomból. A Duna jobb és bal partjaStephenson vasútja után megállíthatatlanul szaporodtak Európában a vasútvonalak. Talán nem csak praktikussága miatt, hanem presztízskérdést is csináltak az ügyből – a korral haladni kell. Ennek nyomán 1832-36-os rendi országgyűlésen törvényt alkottak az első vasútvonal megépítéséről, mely a Pest-Buda és Bécs közötti közlekedést tette volna egyszerűbbé. A vonal megépítésért báró Sina György és Ullmann Móric között folyt ádáz küzdelem. A nyertes személye meghatározta a vasút nyomvonalát. Sina báró a Duna jobb oldalán, míg Ullmann egy baloldalon futó nyomvonalat szeretett volna. Ebből ki is derül, hogy ki nyerte meg a koncessziót. 
Ullmann Móric - részlet Barabás Miklós portréjából A döntés megszületett, az első szakasz Pest és a tőle 33 kilométeres távolságban fekvő Vác között valósult meg. A porosz Karl Friedrich Zimpel két éven belül elkészítette az építkezés terveit, anyagi viták miatt azonban hamarosan távozott az országból, így a munka néhány éves késést szenvedett. A Helytartótanács 1844 januárjában hagyta jóvá az építkezés terveit. Nincs új Európa ege alattAz építkezés 1844. október 5-én kezdődött, mondhatni igazi európai összefogás keretében. A második főépítész a szintén porosz August Wilhelm Beyse volt. Az első magyar kötött pályát import acélból, walesi és poroszországi kohók által gyártott rudakból építették meg, a talpfákat a magyar tölgyerdők, a sínek rögzítéséhez használt csavarokat pedig Resicabánya kohói biztosították. A vasútvonal környékén épített töltést a Duna medréből nyert hordalékanyag szolgáltatta. Hogy akkoriban sem mentek másképp a dolgok, a vasútvonal építése nem volt mentes a visszaélésektől. A főépítész ezt úgy akarta megakadályozni, hogy kisvállalkozókkal végeztette volna a munka nagy részét, azonban engedett a nagybefektetők nyomásának. Ennek nyomán elszaporodtak a sikkasztások, jelentős összegeknek veszett nyoma. August Wilhelm Beyse egy év urán belefáradt a szélmalomharcba, helyét Lacher Károly vette át. Ő az utolsó 10 hónapban maradéktalanul befejezte a munkát. Főherceg a vonaton1845 márciusában megkezdődött az első pesti indóház építése, ami a mostani Nyugati pályaudvar elődjének tekinthető. A munka olyan jó ütemben haladt, hogy az első Belgiumból rendelt gőzmozdonyok már novemberben próbautat járt be Rákospalota és Pest közötti 10 kilométeres szakaszon. 1846 nyarára az egész vasútvonal készen lett, úgyhogy júniusban már elkezdték a személyzet kiképzését. 
Ünnepélyes keretek Elérkezett hát a nagy pillanat, 1846. július 15-én József nádor és felesége megnyitotta a 33 kilométer hosszú vonalat. Pestről a „Buda" és „Pest", Vácról pedig a „Hungária" és „Pannónia" húzta a forgóvázas személykocsikat. A főhercegi pár ünnepélyes keretek között vonatozott Vácig. A szerelvény Dunakeszin pihent 10 percet, ezzel együtt egy órán belül Vácra érkezett. Minden a lehető legnagyobb rendben zajlott, az első lépés megtörtént, Magyarországon kitört vasútépítési láz. Néhány érdekes adatAz első járat délután háromkor indult, nyolc kocsi szállította a 250 meghívottat. A gőzmozdonyokat Belgiumban gyártotta a Cockerill nevű cég, szétszerelt állapotban, hajón érkeztek Pestre. A mozdonyok teljesítménye 50-60 lóerő volt, 10.9 tonnát nyomtak, átlagsebességük 42 km/h volt. Az utasokat szállító szerelvények ablakait bőrfüggöny fedte, a világítást mécsesekkel és olajlámpákkal oldották meg, télen meleg vizes palackokkal fűtöttek. A vonatozás sokáig megfizethetetlen volt az átlagemberek számára. Az utazásért az akkoriban sok előjogot élvező nemességnek is a zsebébe kellett nyúlnia. A vasút csak akkor vált igazi tömegközlekedési eszközzé, amikor 1889-ben bevezették a zónatarifákat: ekkor már 26 villamosjegy árán el lehetett jutni Pestről Bécsbe. Képek forrása: Wikipedia |