 | ELFT - Általános Iskolai Szakcsoport XXXI. Öveges József Kárpát-medencei Fizikaverseny „Utánozzuk mi is a természetet! Műszerek, gyári készülékek nélkül, a háztartásban kéznél lévő anyagok, eszközök felhasználásával állítunk elő, értünk meg jelenségeket, törvényszerűségeket.” |  |
|
| Öveges József Fizikaverseny |
 Zsoldos TamásnéÖveges József életútja(Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoport 2004-ben kiadott füzetének fényképek nélküli anyaga) "A legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok." /Öveges József/ Kevés olyan egyénisége van a magyar pedagógia történetének, aki szűkebb szakmája művelésén, tanításán keresztül olyan széles tömegekre hatott, mint ő. A fizika területén neki sikerült először megtalálnia azt a stílust, nevelő módszert, amely feltétele a tudomány és a tömegek találkozásának. A tudomány-népszerűsítés rangjának megteremtésében is Öveges professzoré az érdem: 32 könyve, 223 cikke, 256 rádió és televízió adása tanúskodik erről. Öveges József a legelső Kossuth-díjas tanár, aki „milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét” indokolta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet. Az életpálya kezdeteA család történetéről Öveges professzor így vallott 1976-ban: „Öregapám, Mihálovics István (1838-1894), egy Balaton melletti iparos család sarja, kezdő orvosként került Pákára. Körzetébe 23 kis falucska tartozott. A zalaegerszegi Zsilinszky Borbálát (1845-1927) vette feleségül. A hozományból egy szoba-konyhás lakást építettek. Az volt az orvosi rendelő is. A háztelek kissé csonka volt, mert az előző tulajdonos, egy sokgyermekes koldusparaszt öt kenyérért eladta a házhely egy részét, hogy gyermekei életét mentse egy fagyos télen. Öregapám a tervezett második szobát harmincéves körorvosi működése alatt sem tudta felépíteni, mert a szegény nép csak a halálos ágyához hívott orvost.” 37 A nagyapa halála után egy fiatal tanító, Öveges József (1871-1910) került Pákára. Feleségül vette az orvos tizenhat éves lányát, Mihálovics Ilonát (1877-1953). Göcsejben, Páka községben született meg legidősebb fiuk Öveges József 1895. november 10-én. A másik nagyapa, Öveges Alajos (1837-1906) a Győr megyei Pér községnek volt negyvenöt éven át szeretett néptanítója. Nyugalomba vonulásakor (1901-ben) fiát, Öveges Józsefet kérte utódjául, aki addig Pákán és Náprádfán tanított. Költözésükkor Pér lakossága „Megjött az új mester!” felkiáltással fogadta a szekéren érkező Öveges családot. A kis József első tanítója édesapja volt, aki az elemi iskola öt osztályában nevelte, tanította. Később, mint tanítógyerek, ingyenes ebédet kapott a győri bencéseknél. Öt diáktársával együtt öregkisasszonyoknál élt, akik minden tantárgyból kikérdezték lakóikat, így azok szorgalmas, jól tanuló gyerekekké váltak. „Édesapám 38 éves korában hirtelen meghalt. Édesanyám négy kiskorú gyerekkel Győrbe költözött, mert az elemi után mind a négy gyermekét tovább akarta taníttatni a semmiből. Abból a kevés pénzből éldegéltünk, amit holmijaink eladásából félretett. Szomszédai, látván hősies küzdelmét gyermekeiért, azt tanácsolták, hogy adjon bennünket inasnak, akkor majd keresünk. Akarta, hogy tanuljunk. Mi is ezt akartuk. Megszerettem derék bencés tanáraimat, akik a diáksegély alapból egyszer még új ruhát is adtak. Osztályfőnököm pedig keveset viselt klepetusával ajándékozott meg. Gyakran fájt a fejem. Most már tudom mitől. Az éhségtől. De ezt akkor tudtam meg, mikor a hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után bekövetkezett a nagy fordulat életemben, és akár háromszor is jóllakhattam, és nyugodtan tanulhattam villanyfénynél, nem kellett esténként a petróleummal is spórolnunk. Vágyakozva láttam, hogy milyen békességben élnek hivatásunknak derék bencés tanáraim. Hallottam, hogy valamikor az utcán csatangoló gyermekek oktatására alakult meg a Kegyes Tanítórend, a piaristák rendje.” 38 Öveges József 1912. augusztus 27-én felvételt nyert a Piarista Tanítórendbe. „Szokás volt, hogy mielőtt vakációra utaztunk volna, a kispap csoport búcsútisztelgésre megjelent az atyáknál. Egy ilyen alkalommal a jó Pózna tanár úr, aki engem tanított, így szólt: - Melyikük az az Öveges? - Én vagyok, kérem! - Magáról hallottam a legtöbb szépet!” 39 Egy évi váci noviciátus után a gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte. Itt jeles eredménnyel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte 1915-1919 között, mint számtan-fizika szakos tanárjelölt. Szaktárgyaiból az összes vizsgáját kitüntetéssel tette le. 1919. december 10-én kapott középiskolai tanári diplomát. Két professzor terjesztette fel maga mellé tanársegédi állásra. A későbbi Nobel-díjas Hevesi György pedig gyakornoki állást ajánlott neki. Sajnos a Tanácsköztársaság bukása miatt meghiúsultak tervei, és Övegest a tanítórend vidékre helyezte. Tanári állomásai
Piarista gimnáziumában élt és dolgozott mint középiskolai tanár. A tanári pálya választásában jelentős szerepe volt családja pedagógiai hagyományainak. Ősei atyai ágon kétszáz évre visszamenően mind néptanítók voltak. Ő sem gondolt más hivatásra. Nemcsak a tudásközlés izgalma, hanem a nevelés szépsége is vonzotta, hiszen tizennégy éves korától ő is szeretetre szoruló félárva gyermek volt. A Tatai Kegyes Tanítórend 1937-es értesítőjében a tanítást a legnehezebb fizikai munkához, a zsákhordáshoz hasonlította: „Emez a fizikai tehetetlenségi erőt, amaz a szellemi tehetetlenséget hivatott legyőzni.” 39
Saját bevallása szerint a számtan-fizika szakot azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Gyermekkorát falun töltötte, a természet csodáinak zaklató kérdéseivel. Választ nem kapott, mert nem volt sem könyv, sem ember, aki megmagyarázhatta volna a jelenségeket. Mikor tanítani kezdett, még alig akadt olyan tudományos könyv, amelyet ajánlhatott volna az ifjúságnak. Ezért kezdte el maga a könyvírást. Az egyetemen is csak az első évben Eötvös Loránd óráin látott előadási kísérleteket. Még a meteorológiát is elméletileg oktatták. Öveges egy német nyelvű könyvet kapott kölcsön, amely a mindennapi megfigyelések alapján közölt meteorológiai ismereteket. Ő is megpróbálkozott az írással. Vidéki tanársága harmadik esztendejében elkészítette első kéziratát Időjóslás és időhatározás címmel. Csak úgy akadt rá kiadó – a tatai Engländer cég, ha előzőleg összeszed kétezer előfizetőt. Így gyűjtötték Csokonai korában is az előfizetőket! Öveges József felhívásának azt a meghökkentő címet adta: Öveges József felhívásának azt a meghökkentő címet adta: „Adja el az esernyőjét!” Később már próbaív benyújtása nélkül is megkötötték vele a szerződést. Fiatal tanár korában az óraközi szünetekben gyakran olvasgatott az udvaron. Egyik idősebb kollégája megjegyezte: Fiam, meglátod, te még nagy ember leszel! Minden idődet kihasználod. Irodalmi munkássága 32 könyv, sok-sok cikk és feljegyzés. Közülük néhányat idegen nyelvekre is lefordítottak. Könyvei áttekinthető beosztásúak. Szerkesztésmódjára jellemző, hogy betűforma váltásokkal kiemelte a lényeget, rajzokkal illusztrálta a kísérleteket. Ez az első világháború után nagyon újszerű volt Magyarországon. Lelkiismeretességét jellemzi a gyorsan egymásra következő kiadásokban végrehajtott apró változtatások. Ezek a könyvek használhatóságát nagyban emelték. Az egyes rövid alfejezeteket címmel látta el. Piarista őse, Lutter Nándor példáját követve mértékegység-átalakításokat végzett. Tatai tanárként kapott megbízást a tankönyvírásra. Igazgatója tanúja volt egyik órájának, ahol a zárójelenetben Öveges József a tanítványaitól megkérdezte: „Ki akar most jelesre felelni a jövő órai leckéből?” Az egész osztály felnyújtotta a kezét. Nemsokára a tankönyvkiadó vállalat igazgatója kereste fel, s felkérte a Kis fizika megírására. Az 1936-os tanév végén a kiadóvállalat vezetője megkérdezte a tanárok véleményét a tucatnyi új tankönyvről, s megállapította, hogy tankönyveikért együttvéve sem kaptak annyi dicséretet, mint az Öveges által írott Kis fizikáért. 1945 után is használatban maradt három tankönyve: Kis fizika, Összefoglaló kérdések a fizikáról, Kísérleti fizika I-II. A tanításban szerzett tapasztalatai keltek életre e műveiben. Erre önérzettel mutatott rá néhány cikkében olyan tankönyvírókkal szemben, akik sohasem tanítottak középiskolában, és mégis középiskolai tankönyveket írnak, tanügyi reformokat hajtanak végre. Öveges József húsz éven át tanított vidéken. A kitűnő tanár híre messze terjedt, s a Főváros piarista gimnáziumába helyezték. Budapesten a Pesti Barnabás utca és a Március 15. Tér sarkán állt a Piaristák Háza. Dunára néző szobájában élt és dolgozott a papság üldözéséig. 1948-ban a Varsányi udvar 2-be költözött, a negyedik emeleten kapott két szobás napfényes lakást. Középiskolai tanárként óráinak sikerét azon mérte le, hogy mennyit nevetnek a gyerekek. Az anyag viselkedésének megértetésére törekedett. Hitte, hogy tanítványai ebből érteni tudják majd az emberi viselkedést is. Egykori tanítványai, kollégái legendákat mesélnek óráiról. Öveges professzor egyik titka valószínűleg az egyszerűség, amiről már negyven esztendeje, hogy így vallott: „ A legegyszerűbb a legművészibb.” 40 Sok időt töltött a szertárban, ahol a diákok segítettek neki előkészíteni a kísérleteket. Ezzel is munkára nevelte őket. „Nem azt akarom, hogy megtanuljanak bizonyos geometriai szabályt, a célom, hogy szokták a munkát, tanuljanak meg dolgozni.” 41 Ars poeticának is beillik az a kis töredék, amit a tanításról mondott: „A mi szerepünk a bányászlámpáé, csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.” 42 Öveges József készítette az első rádióadó-vevő készüléket Tatán. Legjobb tanítványaival rádión keresztül is kapcsolatban állt. Az egészségét óvta, a természetet járta. Sok tatai fiatalt tanított meg úszni. Hajmeresztő atlétikai mutatványai miatt a strandon egyszer cirkuszi artistának nézték. Ő honosította meg a jégvitorlázást Tatán. Keresztbe erősített két söprűnyelet, rákötötte az ágylepedőt, majd a vállára akasztotta a maga készítette szárnyakat, s szélsebesen siklott vele a Nagytó jegén. Mesélik, hogy nagyon félt a fertőzéstől. Csak könyökkel-lábbal nyitotta, csukta az ajtókat. Egyszer majdnem botrány lett e különcségéből, mert az iskolát meglátogató Eszterházy grófnővel sem volt hajlandó kezet fogni. Az iskolába érkezésekor az osztály ajtajából ügyesen feldobta kalapját a fogasra. Tanítványaitól megkövetelte a rendszeres felkészülést. Nem lehetett tudni mikor feleltet, óra elején vagy magyarázat közben. Egy gyufás skatulyában őrzött az osztály létszámának megfelelően megszámozott cédulákat, és behunyt szemmel húzott közülük. Nála jelest csak az kapott, aki feleléskor nem vett krétát a kezébe, s a legbonyolultabb levezetést, jelenséget is maga elé képzelve tudta elmondani. Az egyik leghíresebb tanítványa: Dr. Bászel Károly, aki fizikából bukásra állt, mielőtt Öveges Tatára került. Ma az aacheni műegyetem professzora. Elmesélte, hogy találmányainak zömét Öveges professzor módszerének köszönheti, mivel legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy rajzasztal mellett tud valami újat kitalálni. Ő azonban erdőben sétálva, vagy sötétben, álmatlan éjszakáin is tudott kísérletezni. Maga elé tudta képzelni azt a műszert, azt a jelenséget, amelyből egy-egy találmány megszületett. Amikor még középiskolában tanított, Öveges József diákjaival füzetük első oldalára íratta: ”A semmiből nem lesz semmi.” Ez a jelmondat serkentette, amikor nehéz volt munkához fognia. Diákjait felhatalmazta, hogy megnézhetik lakása ablakát reggel négykor. Ha nem látják a világosságot, hogy már felkelt dolgozni, akkor menjenek fel és kérjék számon: „Így mutat jó példát a tanár úr?” Emberségéről tanúskodik, hogy különösen figyelt azokra a tanulókra, akiknek probléma volt egy füzet, egy körzőkészlet, egy pár cipő megvásárlása, akiknél nem volt egy nyugodt sarok, ahol leckéjüket elkészítsék. Öveges József a katedráról emelte fel szavát a zsidó-törvények ellen. Ismerőseinek „pápai menlevelet” szerzett. Amikor a helyzet katasztrofálissá vált, nem egyszer életének kockáztatásával próbált az üldözötteken segíteni. 1945 után a Köznevelés Könyvtára első kötetében feltette a kérdést: „Hogy állunk a fizikával, ahol a tanítás kizárólag kísérleti alapokon nyugszik? Mit tegyen az elpusztult szertár tanára?” Válasza az volt, hogy hulladék anyagokból és használati tárgyak segítségével el lehet végezni a legbonyolultabb kísérleteket is. Állítását bizonyítani akarta a kísérleti és módszertani anyagok gyors elkészítésével. Papírra vetette A fizikai kísérletezés módszertana című könyvét és a Kis fizika I-II. kötetét. E műveket a tanárok és a tanítványok egyaránt jól használhatták. 1948 után nagy hangsúlyt kapott a természettudományos világkép kialakítása. A tanári kísérlet elengedhetetlen részévé vált a fizika órának. A felszerelés nélkül maradt iskolákat a minisztérium univerzális Csekő-féle ládákkal látta el. Megjelent a Csada-Csekő-Jeges-Öveges: Fizikai eszközök és kísérletek című munka, mely a házilag elkészíthető kísérleti eszközökkel kívánta támogatni a fizikaoktatást. Az Országos Köznevelési Tanács tagjaként Öveges József részt vett az iskolareform kidolgozásában. Csak egy esztendőre vállalta a fizikatanítás budapesti szakfelügyelését. Lemondásában megírta: „Olyan iskolában –mint szakfelügyelő- nem fogom, a tudás nívóját vizsgálni, ahol még tankönyve sincsen a gyerekeknek.” Szerinte az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladáshoz. 1946-ban a Közgazdasági Egyetem diáktanácsának felkérésére a fizika megbízott előadója lett, majd egy év elteltével egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanitt Övegest. Megalakult Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola. A tanárválasztó ülésen rajta kívül más név szóba sem került a fizika tanszék élére. „A főiskola igazgatója megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a főiskolai tanárságot ebben az intézetben, bár ez kisebb rangot jelent, mint az egyetemi tanárság. Erre azt válaszoltam, hogy őseim is mind néptanítók voltak, én is a nép számára akarok tanárokat nevelni. Vállalom!” 43 Öveges József életében először kapott hatalmat. Először félt a feladattól, de megtalálta módját hogyan lehet legsikeresebben tanszéket vezetni. Egyenrangú félként kezelte munkatársait. Mindenkinek meghallgatta a javaslatát, s meghagyta: dolgozzanak úgy, mintha maguk is tanszékvezetők lennének. Minden téren példát mutatott nekik. Nagyon megkönnyítette a saját helyzetét ezzel, s a munkatársai is jól érezték magukat. Együtt igen eredményes munkát végeztek. Legnemesebb feladatának tartotta a Professzor, hogy hazánk általános iskolái számára jól képzett, hivatásszerető fizikatanárokat neveljen. Vizsgáztatáskor kiírta: „Halk társalgási hangot kérek!” Tartottak tőle a hallgatók, mert addig kérdezte őket, amíg érthetően, egyszerű nyelven feleltek. Életművének nagyobb részét az ismeretterjesztés alkotta: előadások, könyvek, cikkek, diasorozatok, filmek formájában. „Előadóterem lett az egész ország.” A korosodó piarista tanárnak jutott eszébe elsőként az, hogy a rádión keresztül felhívja az emberek figyelmét az atombomba jelentőségére. 1948-ban a Kossuth-díj legelső kiosztásakor Rákosi Mátyás nyújtotta át a kitüntetést Öveges Józsefnek és Sík Sándor (költő) rendfőnöknek. Ezzel elismerte a piarista rend háromszáz éves nevelőmunkáját. A Professzor a díj pénzbeli értékének egy részét a pákai iskolának adta a szegény és a cigány családok megsegítésére. Harmincöt éves tanári működés után, 1955-ben az Állami Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugalomba vonult, hogy irodalmi munkásságát még hatékonyabban folytathassa. Ugyanebben az évben a miskolci Nehézipari Egyetem Tanácsa meghívta tanszékvezető egyetemi tanárnak. ”A megtisztelő felhívást –őszinte fájdalmamra nem fogadhattam el, mert akadályozott volna abban, hogy könyveimmel, a rádióban és a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a nép tanítója, mint szerettem volna” 44 Öveges professzor a rádióban 256 előadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal szerepelt. Nagysikerű sorozatokat szerkesztett és vezetett: Atomfizika, technika és élet, 100 kérdés – 100 felelet címmel. Szórakoztatva mutatta be játékos kísérleteit, s a jelenségek bemutatásakor maga is fellelkesült. Hitt az élőszó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt. Ez egy összeszáradt, csúnya óriáspókhoz hasonlító növény, de ha vízbe teszik, megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él. Ilyen száraz, csupán a vázat tartalmazza a tankönyv is. Ha a tanári magyarázat száraz, a csoda elmarad. Mindig a közönség helyébe képzelte magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen hallott volna. Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérleteket mutatott be, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon a mindenütt megtalálható eszközökkel. Hogyan jutott el az egyszerű kísérletekig, amelyeket mindenki feszülten figyelt, megértett és utánozhatott? Emlékezetében leginkább kecskeméti tanára, Nagy József egyszerű, de nagy méretű eszközökkel bemutatott mérései maradtak meg. A Nap delelési idejének meghatározására papírhengert állított fel az udvaron. Micsoda hatással lehet egy kísérletező fizikatanár a diákjaira! Az egyszerű kísérletek mérésre is alkalmazhatók. Erre egy érdekes vetélkedő a példa: A TV egyik nyilvános adásának tárgya a hang terjedési sebességének mérése volt. A Professzor nyilvános versenyre hívott ki egy jól felszerelt intézetet. Az intézeti kutató elhozta az ezredmásodperceket jelző elektronikus időmérőjét, amelyet a mikrofonhoz érkező hang indított el, majd állított le, automatikusan. Öveges is felvonult… Három konzervdobozból összeragasztott csővel, egy collstokkal, egy vízzel telt befőttesüveggel és egy „Á” hangsíppal. Az eredmény: A stúdió hőmérsékletének megfelelő hangterjedési sebességet ő kapta meg pontosabban. Kísérletező tankönyveket kértek tőle a nagyközönség számára. Így meg kellett építenie az egyszerű, érthető, tapasztalati alapot az elvontnak látszó jelenségek, fogalmak megértetésére. A mindennapi jelenségeken keresztül eljutott a nehezebbnek látszó problémák és fizikai törvényszerűségek magyarázatára. Kísérleteiből több könyv is született: Tanulságos fizikai kísérletek, Kísérletezzünk és gondolkozzunk! Színes fizikai kísérletek… Új tankönyveket írt a katonai főiskolások számára Az elektrotechnika és A fegyverek fizikája címmel. Grafikusa, Molnár Ottó nagy feladatot kapott. Jó ötletekkel, egyszerűen értelmezhető, méretarányos ábrákkal látta el az Öveges- féle könyveket. A Professzor ismeretterjesztő sorozatokat indított az Élet és Tudomány című folyóiratban. Megjelentek a fizikát közérthető nyelven népszerűsítő könyvei: Érdekes fizika, A mikroszkóp használata, Színes atomfizika, Túl a rádióhullámokon –A fény stb. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnökségének tagjává választották 1964-ben, majd 1970 után az elnökség állandó, tiszteletbeli tagja lett. Mint népművelő fontosnak tartotta olyan jelenség bemutató intézetek létrehozását, ahol mindenki számára érthetően, az emberek szórakozva ismernék meg korunk tudományát és technikáját. Az első szerény lépés megtörtént a TIT Budapest, Bocskai úti stúdiójában. Öveges professzor álma halála után tizenhét esztendővel vált valóra igazán, amikor elkészült a Csodák Palotája. Ma már az üzletekben sokféle játékdoboz kapható, amelyek tartalmából működő eszközök állíthatók össze: távcső, mikroszkóp, motor, rezgőkör… Tudományos játékszobákat azonnal lehetne szervezni az iskolákban is. A gyerekek százezrei szerezhetnének ilyen módon „átélt” tudást, felejthetetlen tudományos élményt. Öveges József népszerűvé vált „a fizika varázslójának” nevezték az emberek. Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoportja 1991 óta minden évben országos, felmenő rendszerű fizika versenyt rendez a 14 éves korú tanulóknak (ide érteve a határainkon túli területeken, a fizikát magyar nyelven tanulóknak is) A verseny neve Öveges József Fizikaverseny, ami országos döntővel zárul. A döntőt 1991-2000 között Tatán, 2001, 2002-ben Budapesten, 2003-tól Győrben rendezik meg. Ma Budapesten és Balatonfűzfőn középiskola, Zalaegerszegen, Pákán és Péren általános iskola viseli a nevét. Győrött és Pákán utcát, Tatán emlékversenyt neveztek el a Professzorról. A szombathelyi Tanárképző Főiskolán az Öveges napon a fizika szakos tanárjelöltek mérik össze kísérletező ötletességüket. A TIT Öveges József plakettet adományoz a legjobb ismeretterjesztő munkát végzőknek minden esztendőben. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda az 1974-ben alapított Prométheusz érmet „a felszabadulás után végzett országos viszonylatú ismeretterjesztésért. Milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét”, s nagyon sokan a fizikán keresztül kaptak kedvet más tudományok műveléséhez. Nobel-díjas tanítványa Oláh György is Öveges József módszerének köszöni az érdeklődésének felkeltését és a kutatáshoz való kitartásának megalapozását. Idősebb korában sokan kihasználták szerénységét, segítőkészségét. Kérőlevelek százai érkeztek hozzá. Öveges pedig csak dolgozott. Szerette volna kinyitni a tudás kapuit mindenki előtt. 84 éves korában éppen kedves ismerőseinek mutatott kísérleteket, miközben agyvérzés bénította meg. 1979. szeptember 4-én lobbant el életének gyertyája. Budapesten és Zalaegerszegen a TIT elnöke, majd volt kollégája, Perényi Rudolf és egykori tanítványa Vajay István vikárius köszönt el a legismertebb magyar fizikustól. Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Hozzá hasonló, egész életét az ismeretterjesztésnek áldozó pedagógus még nem élt Magyarországon. Ma őszülő tanítványok vallják, hogy Öveges Józseftől nemcsak a fizikát, hanem a tanítás művészetét és az emberséget is megtanulták. Hagyatékát az Öveges család, a tanítványok és a budapesti Piarista Gimnázium és a pákai iskola őrzik. A Nemzeti Tankönyvkiadó reprint kiadásban juttatta el a diákokhoz könyveit. A professzor művei a ma és a holnap fizikatanárainak, diákjainak bőséges forrásul szolgálnak. Öveges József könyvei
Posztumusz kötet 1981. 23000 példány. Bölcs bagoly sorozat. |
Mikola SándorMikola Sándor földművelő szülők gyermekeként 1871. április 16-án született az akkor Vas megyéhez tartozó Péterhegyen (Gornji Petrovci, Felső-Petrócz), vend vidéken, a mai Szlovénia területén. Elemi iskoláit Körtvélyesen (Eltendorf) végezte. 1883-tól a soproni Evangélikus Líceumban tanult, akárcsak Rátz László. Természettan–mennyiségtan tanára neki is idősb Renner János volt. 1891-től 1895-ig a Budapesti Tudományegyetem hallgatója, itt Eötvös Loránd tanítványa volt. Az 1895/96-os tanévben az elméleti fizikai tanszék gyakornoka lett. 1897-től tanár a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak és a Matematikai és Fizikai Társulat választmányának. Ezen tisztségeiben nagyon sokat tett a középiskolai matematikatanítás, később pedig a fizikatanítás reformja ügyében. A III. osztályos reálgimnáziumok számára 1926-ban írt fizikatankönyvét 1945-ig használták. 1915-től 1924-ig Fejér Lipót mellett a Matematikai és Fizikai Lapok társszerkesztője. (Ez volt a Fizikai Szemle elődje.) Már pályakezdésének éveiben is számottevő volt az irodalmi tevékenysége. A gimnáziumi évkönyv A tanárok irodalmi működése című rovatában az ő neve mellett szerepel a legtöbb közlemény. A Középiskolai Matematikai Lapokban a Csillagos ég rovatot szerkesztette. Lelkesen foglalkozott a tanulóifjúsággal a tanórán kívül is: a gellérthegyi térképrajzolásokat az esti kirándulások követték, amelyeknek célja a csillagképek megismerése volt. Az Evangélikus Gimnázium új, fasori épületbe történt költözése után ő lett a fizikai szertár őre, ezt a tisztségét igazgatóvá történő választásáig viselte. (Utóda Renner János lett.) Mikola az új épület három fizikai helyiségében rendezkedhetett be. Saját készítésű eszközeiről cikkeket írt, előadásokat, kísérleti bemutatókat tartott. A kísérleti fizikatanítás úttörője volt. Mikola rengeteg, igen jól használható szemléltető eszközt készített, megemlítünk néhányat: eszköz az elektrosztatikus tér erővonalainak kísérleti bemutatására, készülék a levegő melegedési módjának bemutatására, készülék a vízvezetéki nyomás mérésére és a Boyle–Mariotte-törvény bemutatására, egyetemes készülék a gázok és a gőzök tulajdonságainak demonstrálására, fűrészlapokból készült eszköz a Lissajous-görbék szemléltetésére, mechanikus oszcilloszkóp: új módszer hullámvonalak előállítására és a rezgésszám abszolút meghatározására. Tanítási óráin döntő szerepet juttatott a kísérleteknek. Így a tanulókban kedv ébredt a kísérleti munkára. Mikola óráin kitűnt, hogy a fizika szerves része a mindennapi életnek, a természetnek, és nem az előadóterem csillogó rézeszközeinek tudománya. „Nemcsak néztük a kísérleteket, többször mi magunk is kísérleteztünk Mikola Sándor rátermettsége és szorgalma révén” – emlékezett vissza Wigner a Fasori Gimnáziumra. Mikola 1907-ben beindította a délutáni tanulói gyakorlatokat, külön helyiség hiányában az előadóteremben. Miután beengedte a diákokat a kikészített eszközökhöz, pipára gyújtva állt meg az előadó ajtajában. Ezzel is jelezte, hogy itt a tanulók önálló munkája következik, amihez ő csak a lehetőséget biztosítja. Fáradozásait lépésenként követte elismerés: a „fizika gyakorlatokat” a Fasori Gimnáziumban hivatalosan csak az 1911/12. tanévben lehetett rendkívüli tárgyként felvenni, országosan pedig az 1924-es tanügyi reform során került be a rendkívüli tárgyak sorába. A természettörvények megismerhetőek, a kapcsolatok hozzáférhetőek. A diák előidézheti, megfigyelheti, kimérheti azokat. Mint Mikola kifejtette: „A fizikai gyakorlatok nagy nevelőereje nyilvánvaló. A tanuló megszokja az önálló gondolkodást, észrevétlenül fejlődik kutatóhajlama és találékonysága, megszokja a saját lábán való járást és az ítéletalkotást. Sokszor lehet tapasztalni, hogy olyan tanulók, akik csak nehezen tudtak boldogulni az alsóbb osztályok tananyagával, néhány havi fizikai gyakorlat után mintha kicserélődtek volna. E gyakorlatok türelemre, gondosságra, szorgalmatosságra és önfegyelemre szoktatnak, aminek jótékony hatása más tereken is megmutatkozik. A reális valósággal és a megmásíthatatlan természeti törvénnyel való közvetlen kapcsolat jótékonyan fékezi a fiatalember romanticizmusát. A gyakorlatvezető tanárral való gyakori érintkezés megnyitja zárkózott természetét. A nehézségek megoldásának öröme pedig növeli önbizalmát.” Mikola demonstrációs kísérletei során mind szellemében, mind pedig konkrét formájában igyekezett Eötvös egyetemi előadási kísérleteinek mintájára dolgozni. Sok egyszerű, ötletes kísérletének gyökerét Eötvös laboratóriumában találhatjuk meg. Szeretett professzorának több, igen szép életrajzi írásában állított később emléket. Ezen írásaiból kitűnik, hogy Mikola tanári erényei Eötvös előadásai alatt fejlődtek ki. Eötvös Jedlik Ányostól tanulhatta a fizikatanítás titkait. Mikola módszereit Vermes Miklós örökítette át a 20. század második felébe. Így a mai fizikatanárok Jedlikig viszszavezethetik tanári családfájukat. Az iskolai fizikaszertárban maga is kísérletezett. Oliver Heaviside a permanens mágnes analógiája alapján feltételezte, hogy permanens elektromos polarizációt mutató testeknek is kell létezniök. Az ilyen testeket nevezte el elektrétnek. Mikola szigetelő anyagok elektromos viselkedésével foglalkozott, vizsgálódásai során (a japán Euguchitól függetlenül) kísérletileg előállította és behatóan tanulmányozta az elektrétet, az elektromos töltését igen hosszan megtartó dielektrikumot (szigetelőt). Maradandó eredménye az elektrétek előállítására és tárolására kidolgozott módszere, valamint az a megállapítása, hogy 10 kV/cm küszöbértékű térerősségig minden polarizálható anyagnál olyan polarizáció jön létre, hogy az anyag felületén az elektromos teret adó elektród előjelével ellentétes töltés jelenik meg. Sydneytől Szentpétervárig hivatkoztak Mikola eredményeire. Ezért választották 1921-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Akadémiai székfoglalóját 1923-ban Kísérleti adatok a dielektromos anyagok elektromozásához címmel tartotta. 1942-ben lett az Akadémia rendes tagja. Hogy a Magyar Tudományos Akadémia gimnáziumi fizikatanárt választ tagjai közé, és az új tag ezután is gimnáziumi tanár marad – erre kevés példa van Magyarországon. Rendkívül nagy súlyt helyezett a fogalmak helyes kialakítására is. Vallotta, hogy a tudomány absztrakt fogalmakra épül, ezek bemagolását azonban értéktelennek minősítette: – „Csak az hat képzőleg, ami az emberrel magával történt, amit ő maga tapasztalt és átélt.” – Fogalomkialakítási módszerének pillére a modellalkotás fontosságának és korlátainak megmutatása. A fizikai alapfogalmak kialakulása című könyvében gazdag történeti anyaggal illusztrálva rögzíti felfogását. Megmutatja, hogy a testek viselkedésének, bizonyos jelenségek leírásának csupán egyik lehetséges módja az, amelyet éppen alkalmazunk. Sokszor a célszerűség diktálja egy modell alkalmazását. A csillagászok ma is a Földhöz rögzített koordinátarendszert használják, pedig nem a geocentrikus világnézet hívei. A fogalomalkotás szubjektív nehézségeire is felhívja a figyelmet: „A tanulók előtt egészen vagy részben ismeretlen jelenségeket mindig kvalitatív kísérletekkel vezetjük be. (Gondolati kísérletekkel is kísérni kell a fizika tanítását, különösen ott, ahol absztrakt fizikai mennyiségek szemléltetéséről van szó.) A kvalitatív kísérletek a fogalomalkotás legfontosabb eszközei, ezért általában meg kell előzniök a kvantitatív kísérleteket, amelyek majd a fizikai törvények legnagyobb részét szolgáltatják. Kvalitatív kísérletekkel kell a tanuló lelkében kialakítani azt a meggyőződést, hogy a fizikai mennyiségek közt funkcionális összefüggés van. Csak ezután lehet áttérni a mérésre, mert ha a tanuló nem tudja, hogy mit mérünk, mi célból mérjük és hogyan tesszük, akkor a legprecízebben végrehajtott mérés is érdektelen marad. Az adatok tömege viszont lehetővé teszi legősibb (talán végső elemzésében egyetlen) tudományos módszernek, az analógiának korlátlan alkalmazását. Minden magyarázat valójában semmi egyéb, mint az ismeretlen tüneményeknek a lélekben meglevő egyszerű tapasztalatokkal való összekapcsolása. Az igazi fizikai hipotézisek egyszerű és szemléletes képet adnak a jelenségekről, az adatok összefoglalását és fejbentartását megkönynyítik és a jóslást lehetővé teszik. Látjuk, hogy amily nehezen ment ezeknek a modelleknek a kialakulása, olyan könnyűnek, olyan magától értetődőnek tartják azokat ma.” 1928 tavaszán Mikola Sándor 31 éves eredményes tanári munkája alapján a gimnázium igazgatója lett. Igazgató korában sűrűn látogatta a tanítási órákat, lelkes híve volt a már igazgató elődei által bevezetett bemutató óráknak, a tanárjelöltek munkáját is nagyban segítő „nyílt tanításoknak”. Felújította azt a szokást, hogy az újonnan megválasztott tanárok székfoglalót tartanak az iskolát fenntartó hatóság képviselői és meghívottak előtt. Mikola főműve, A fizika gondolatvilága 62 éves korában (1933) jelent meg. E könyv szellemében tanított. A fizika történetét beágyazta az emberiség kultúrtörténetébe. Levitt a mikrovilág törvényéig, és felemelt kozmikus magasságokba. Németh László így reagált Mikola könyvére (1934): „Mikola Sándor nagy szolgálatot tett a mai fizika iránt érdeklődőknek, amikor aktuális gondolatvilágát a múltból hámozta ki, ugyanazzal a pillanatnyi helyünk fölé tölcséresedő módszerrel, amely a tények elbeszéléséből fokozatosan megy át a problematikába. A vállalkozások gyermeki nagyszerűsége iránt kitűnő érzéke van; látja a tudományos hasonlatok múlékony és teremtő voltát, tudja, hogy a megismerés mindig csak háló marad egy elrejtett valóságon, de érzi a hálóvetés örömét, s megbecsüli hasznát is; egyszóval megvan benne az újfajta huszadik századi öröm.” A későbbiek során, így A fizikai megismerés alapjai című könyvében (1941) már nem tudott teljesen lépést tartani az új fizikai elméletekkel és az azokból fakadó filozófiai nézetekkel. Konzervatív, sokszor téves felfogását ekkor Bay Zoltán és Ortvay Rudolf is bírálta: „Mikola a tapasztalati alapok bemutatásában, messzemenő teoretikus elgondolások hipotetikus voltának kiemelésében sok érdekeset mond. De sok olyat is állít, amit a matematikusok és fizikusok nagy része, kik az utóbbi évtizedek fejlődését követték, alig lesznek hajlandók elismerni. Előfordulnak igen zavaró kijelentések is.” Hatásának igazi titka mélységes emberi teljessége volt. Humanizmusa, kiegyensúlyozottsága két forrásból eredt. „Nagyon szerette a szabad természetet, alaposan ismerte az antik kultúrát, és magáévá tette annak életfelfogását. Ezt a felfogást diákjaiba is átültette: Platón és Arisztotelész. Ők mondták meg először, hogy háromféle szellemi tevékenység van: értelem, érzelem, akarat” – mondta Wigner Jenő egy televízió-beszélgetésben. Meleg kapcsolat fűzte szülőföldjéhez és annak lakosaihoz, a vend néphez. A Vendvidéki Szövetség elnöke, a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület díszelnöke volt. Kisebbségi ügyek szakértőjeként jelen volt az 1919-es párizsi békekonferencián. 1920-tól 1922-ig nem tanított, minden idejét a vendekkel kapcsolatos tevékenység kötötte le. 1941-ben visszatért szülőföldjére. 1945-ben kisebbségpolitikai tevékenysége miatt a striniš_ei táborba hurcolták. Röviddel szabadulása után, 1945. október 1-jén halt meg Nagykanizsán. Szerény síremléke a nagykanizsai köztemetőben áll. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1961-ben Mikola Sándor Díjat alapított a kísérletezésen alapuló korszerű és eredményes fizikatanítás és az ilyen fizikatanítást jelentősen elősegítő munkásság jutalmazására. A bronz Mikola-érmet 1981 óta kapják meg a díjazott közép- és általános iskolai tanárok. A Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyt 1982 óta rendezik meg alsóbb osztályos diákok részére. Zárásul Wigner Jenőt idézzük (1973): „Fizikát, persze Mikola Sándortól tanultunk és büszkén mondhatom: két év után annyit tudtam, hogy a budapesti és berlini műegyetemen a fizika-kurzus majdnem teljesen ismétlésnek tűnt.” |
MIKOLA SÁNDOR, 1871–1945Mikola Sándor fizikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Tudományos munkássága fôként a hangtan és a dielektrikumok fizikájára terjedt ki. Hangtani, elektrosztatikai vizsgálatai során eredeti kísérleti módszereket dolgozott ki és a dielektrikumok területén jelentôs elméleti megállapításokat tett. A kísérleti fizikatanítás úttörôje, elkötelezett terjesztôje, a fizikatanítás módszertanának kiváló mûvelôje, fizikatankönyvek szerzôje.
Mikola Sándor Mikola Sándor 1871. április 16-án született Péterhegyen, Vas vármegyében, a Vend vidék (Szlovénia) területén. Szülei földmûveléssel, gazdálkodással foglalkoztak. Elemi iskolába Körtvélyesen járt. Tudásvágya, a tanulás iránti érdeklôdése már gyermekkorában megmutatkozott. Középiskolai tanulmányait 1883- tól 1891-ig a Dunántúl legrégibb középiskolájában, az 1557-ben alapított soproni Evangélikus Líceumban végezte. Matematikára Eötvös Loránd tanítványa, Renner János tanította. A líceumban eltöltött tanulóévekre mindig szeretettel és tisztelettel emlékezett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen az 1891–1895-ös években végezte. Itt szerezte meg 1895-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelét. Elsô tanulmányát ugyanebben az évben publikálta. A Tudományegyetem elvégzése után egy évig a Kísérleti Fizikai Intézetben Eötvös Loránd mellett volt gyakornok. Tanárai közül Eötvös professzor volt rá a legnagyobb hatással. Szeretett professzorának több, igen szép életrajzi írásában állított emléket. 1897. szeptember 1-jén lett a budapesti Evangélikus Gimnázium helyettes tanára, 1898-ban rendes tanára és 1928-ban igazgatója. Mikola Sándor meghatározó egyénisége volt a Fasori Evangélikus Gimnáziumnak; 36 éves tanári – 1920 és 22 között nem tanított – és 7 évi igazgatói tevékenység után, 1935. szeptember 1-jén vonult nyugállományba. Nyugdíjazása után is rendszeresen bejárt az iskolába, változatlan energiával és lelkesedéssel munkálkodott „igazi otthonában”, a fizikai szertárban. Mikola Sándort néhányszor meghívták tanárnak a Pázmány Péter Tudományegyetemre, a meghívásokat azonban visszautasította, akadémikus létére továbbra is megmaradt középiskolai tanárnak. 
A Fasori Evangélikus Gimnázium tanári kara 1902-ben. Az ülô sorban balról a második Mikola, a jobbszélen Rátz László. Wigner Jenôt a késôbbi Nobel-díjas fizikust, de a 20. század egyik legnagyobb matematikusát, Neumann János t is Mikola Sándor tanította fizikára, ugyanis ôk is a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezték középiskolai tanulmányaikat. Mikola tanár úr tudományos és pedagógiai tevékenysége már munkássága kezdetén országosan ismertté tette nevét. Egész tanári tevékenysége során a matematika- és fizikatanítás színvonalának javításáért, egy minél közérthetôbb fizikusi gondolkodás kialakításáért küzdött. A fizika gondolatvilágának avatott mestere, mélyen gondolkodó, nagyon tájékozott, tudóstanár volt. A fizikatanításnál a hangsúlyt a fogalomalkotásra helyezte. Sohasem mulasztotta el a lényeg kiemelését és az öszszefoglalást. Fogalomformálási módszerének három pillére volt: a fejlôdés elve, az analógiák használata, valamint a modellalkotás fontosságának és korlátainak a megmutatása. Egyszerû, világos nyelven beszélt, és ezt tanítványaitól is megkövetelte. Törekedett arra, hogy tanítványainak minél több lehetôséget adjon az önálló gondolkodásra. Gondosan elôkészített óráin tanári kisugárzása több diákjában keltette fel a fizika iránti érdeklôdést, hatására többen választották a fizikát élethivatásul. Szerette és nagyon tisztelte tanítványait, de ugyanakkor igazságosan szigorú volt. Mikola Sándort tekintjük a kísérleti fizikaoktatás egyik úttörôjének. Igaz, a prioritás nem ôt illeti meg. Bozóky Endre, a budapesti I. kerületi Állami Fôgimnázium tanára 1903-ban az önként jelentkezô gimnazisták számára már tartott tanulói gyakorlatokat. Mikola Sándor azonban 1907-ben kötelezô jelleggel bevezette a tanulói gyakorlatokat, és a gyakorlatokhoz szükséges eszközöket gyakran saját maga készítette. Hangsúlyozta, hogy az a kísérlet a legértékesebb, amit maga a tanuló végez. A fasori tanulói gyakorlatok beindítása után, tapasztalva annak elônyeit, Mikola Sándor sürgette az országos bevezetést is. Így terjedtek el 1907 után a középiskolai fizikai tanulói gyakorlatok az egész országban. Az 1920-as évek kezdetétôl részt vett a tantervi módosításokkal kapcsolatos tanácskozásokon. Az 1924-es tantervhez az 1927-ben kiadott Utasítások fizika tanítására vonatkozó fejezete Mikola Sándor akadémikus munkája. Tanári, majd igazgatói mûködése mellett rendkívül gazdag volt a szakirodalmi és a tudományos tevékenysége. Sok didaktikai jellegû tanulmányt közölt. 1926-ban írta elsô tankönyvét: Fizika a reáliskolák és reálgimnáziumok III. osztálya számára. Ezt a fizikatankönyvet a reáliskolák tanulói egészen 1945-ig használták. Igen nagy jelentôségû az 1911-ben megjelent könyve: A physikai alapfogalmak kialakulása. Ebben a könyvében tárgyalja a végtelen, a tér és idô problémáit, a makro- és mikrovilág fizikáját. 1933-ban jelent meg A fizika gondolatvilága címû könyve. Aktuális témát dolgozott fel az 1941-ben kiadott A fizikai megismerés alapjai címû munkájában. Rátz Lászlóhoz igen szoros baráti szálak fûzték, ez tudományos munkásságukban is megnyilvánult. 1914- ben társszerzôként jelentették meg A függvények és az infinitezimális számítások elemei címû könyvet. Mikola Sándor e téren is úttörô munkát végzett. Nagy érdeme, hogy a differenciál- és integrálszámítás tanítását szemléletes alapokra fektette. Mikola szakterületén a szigetelôanyagok elektromos viselkedésével foglalkozott, s vizsgálódásai során a japán Eguchi tól függetlenül kísérletileg elôállította és behatóan tanulmányozta az elektrétet, az elektromos töltést igen hosszan megtartó dielektrikumot. Eredményeit 1925-ben a Zeitschrift für Physik folyóiratban is közölte. Igen gazdag Mikola Sándor ismeretterjesztô, tudományt népszerûsítô irodalmi munkássága. 1911-tôl 1922-ig szerkesztette (Klupathy Jenô vel és Szász Károlly al) az Uránia népszerû tudományos folyóirat természettudományi fejezetét. Ô is több cikket írt a folyóirat számára a fizika legújabb vívmányairól. Az Urániában jelent meg 1909- ben az az értekezése, amelyben a tanulói laboratóriumi foglalkozások bevezetését sürgeti. Aktív vezetôségi tagja volt a Matematikai és Fizikai Társulatnak. Elôadásokat tartott. Az I. világháború befejeztével segítette életre kelteni a Társulatot. Társulati tevékenysége során 1916-tól kezdôdôen Bartoniek Gézával és Szabó Gáborral bekapcsolódott a fizikai tanulmányi versenyek szervezésébe. Mint a Matematikai és Fizikai Társulat titkára 1916-tól egészen 1924-ig Fejér Lipót tal közösen szerkesztette a Mathematikai és Physikai Lapok folyóiratot. Ebben a folyóiratban is több munkáját közölték. Jó tollú életrajzíró volt. 1918-ban báró Eötvös Loránd életrajzát írta meg. Nagyon érdekelte a fizika története is, írt tanulmányt J. Kepler rôl, R. Bunsenrôl, W. Thomsonról és másokról. Dolgozatainak és jelentôsebb elôadásainak száma 173. A Magyar Tudományos Akadémia 1921-ben a levelezô tagjává, majd 1942-ben rendes taggá választotta. Nevét kísérleti eszközei közül az egyenletes mozgás bemutatását szolgáló Mikola-csô ôrzi. 1961-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a fizikatanítás elômozdítása érdekében Mikola Sándor-emlékdíjat alapított. Mikola-díjban a kiemelkedô oktatói munkát végzô fizikatanárok részesülnek. Mikola Sándor tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesület igazgatóságának, a Középiskolai Tanárképzô Intézet igazgatótanácsának és a Matematikai és Fizikai Társulat választmányának. Ezen tisztségeiben sokat tett a fizikaoktatás reformja ügyében. Már 1933-ban címzetes tankerületi fôigazgató volt. 1943–1944-ben a felsôház tagja. Elnöke a Vendvidéki Szövetségnek, díszelnöke a Vendvidéki Magyar Közmûvelôdési Egyesületnek. Mikola Sándor két tanévben (1920–1922) nem tanított, hanem ezekben az években minden idejét a vend néppel kapcsolatos irodalmi tevékenysége kötötte le. 1921-ben már kiadta Arany János Toldi címû mûvének vend nyelvû fordítását. A vend nép múltja címû könyvében viszont összefoglalta a vend nép történelmét. Ezekben az évben ô szerkesztette a vend nyelvû Domovina címû lapot. 1922-ben átdolgozta és kiadta Fliszar János Magyar–Vend szótár át. Tanulmányait hazai és külföldi folyóiratokban, szaklapokban publikálta. Mikola Sándor több nyelven beszélt. Nagykanizsán halt meg 1945. október 1-jén. |
Mikola-csőA Mikola-cső egy hosszú, színezett vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű üvegcső, amelyben egy buborék mozoghat. Feltalálója, Mikola Sándor nevét viseli.Megfelelő csővastagság és buborékméret esetén a buborék elég lassan mozog, és nagyon hamar felvesz egy, a cső helyzetétől függő egyenletes sebességet. A Mikola-cső az egyenes vonalú egyenletes mozgás szemléltetésére való kísérleti eszköz. Ugyanakkor, mivel a Mikola-cső kezelése rendkívül egyszerű, a diákok korán elsajátíthatják a kísérletezés, jegyzőkönyvkészítés alapvető módszereit. 
Mikola-cső KísérletezésAz eszközzel többféle célból lehet kísérleteket végezni. Egyrészt adott szögben rögzített Mikola-csőnél egy mérőszalag és egy stopperóra segítségével meg lehet mutatni, hogy a buborék által megtett út és az ehhez szükséges idő egyenesen arányos egymással, azaz a mozgás egyenletes. A két mennyiség hányadosa az adott mozgásra jellemző állandó. Ezt a mérést a sebesség fogalmának a bevezetésekor szokás elvégezni.A másik nagyon hasznos kísérlet pedig annak meghatározása, hogy a buborék milyen szögben halad a leggyorsabban (ez körülbelül 45-50° között lehet). Optimális esetben a buborék a csőben kb. 53°-os szögben mozog a leggyorsabban, de ezt a kísérleti eredmények valószínűleg nem fogják mutatni. |
|